Dédanyámnak nyikorog a térdkalácsa

Rá, se ránt, hisz nem hallja

Mert

Igen rossz a fülhallása

Úgy hiszi, hogy úgy, mint régen vág az esze

Pedig, ott benn, nincs egyéb, csak agya mesze

Egy szép napon vágya ébredt

Tejszínhabos fagyira

Hormonoktól hurkás testét nem ítélte

Semmiféle fogyira

Kalucsniba cuppantotta

Bütykös, öreg lábait,

E közben is ébren tartva

Édes, bűnös vágyait

Kapualjból visszafordul

Tétovázik meg-meg áll

Görbebot, vagy járókeret

E kettő közt hezitál

Botot ragad, uccu neki

Ö biza már meg nem áll

Csissz- nyekk, csossz- nyekk

Lábaival, az agg kor így muzsikál

Útját rója, ősz fejében

Sok-sok emlék kavarog

Ki tudja, hogy köztük éppen

Ő, most merre csavarog

Sok-sok percből órák lesznek

Egyszer csak egy hang kotyog

Ekkor eszmél, felocsúdik

Rádöbben, hogy ő motyog

Dédanyám most tanácstalan

Merre is tart, mi a cél

Sarkon fordul, oly iramban

Mint

Szélcsendben a kósza szél

Azt mondom hát kisnyugdíjas

Sétálgass, de módjával

Megéhezel, megszomjazol

S ihatsz vizet-szódával

Fagyi, süti, és tejszínhab

Jobb, ha te is belátod

Az Öregség, olykor-olykor

A te legjobb barátod

Ellent mondasz, igen is, az öregség, az jó barát

Mert, ha nincs, hát, dédanyám is

Hónap végén, fagyi helyett,

Nyalhatná a hold farát!

Nagypapával nem volt semmi gond. Időnként hosszú sétákat tett a friss levegőn, a nap többi részét, hintaszékében ücsörögve, a TV előtt töltötte.

A műsorok javarészét átszundikálta, csak akkor lett éber, ha a család valamely tagja megkísérelte kikapcsolni a készüléket.

Az ilyetén kísérleteket, enyhe, de egyértelmű méltatlankodással fogadta. A család kénytelen, kelletlen, de helyt adott nagypapa felháborodásának. Ugyan is, mikor szemére vetették, hogy csukott szemmel nem lehet televíziót nézni, az öreg töviről – hegyire elmondta, a műsor menetét, beleértve a reklámokat is.

Ezt a momentumot persze senki nem vette a szívére, egy kis rituális játéknak könyvelték el, melyben a család összes tagja részt vehetett.

AZ EGYETLEN PROBLÉMÁT NAGYPAPA PROTKÓJA JELENTETTE!

Nagypapa fogsora, önálló életet élt, és ez sok gondot okozott a tisztes családnak.

Különböző helyeken, teljesen váratlan szituációkban találkoztak vele. Hol egy szekrényből kiemelt pohárban, az éj leple alatt észrevétlenül. Az ember szája éjjel kiszárad, inni vágy, és csak akkor szembesül a nem oda illővel, mikor az enyhülést ígérő folyadék, valami fura kemény dolgot koccant a fogához.

Más alkalommal, a WC ülőkét felemelvén, a csészéből az emberre mosolyogván. Aztán előfordult, hogy a leveles szekrényben kucorgott a fent említett, a jó ízlés határain túllépő tárgy. Mert hát szögezzük le, mindennek meg van a megfelelő helye, akár milyen kis dologról is legyen szó!

A családnak nem voltak anyagi problémái. Mind két szülő stabil, jól fizetett pozícióban

„dolgozott”. Egyke gyermekük, a szülők otthonról való távollétén kívül, semmiben sem szenvedett hiányt. Az öreget győzködték, hogy csináltatnak neki egy „Biokompatibilis Procerát”, de hajthatatlan volt. Ragaszkodott a kivehetőhöz.

A gyerek felső osztályba lépvén, új osztályfőnökre tett szert. A szülők természetesen tájékozódtak az új kiléte felől. Minden téren pozitív visszajelzéseket kaptak így nem firtatták tovább a dolgot.

Egy valami azonban nyugtalanította őket. Jön a TANÁRNŐ család látogatni!

Nyugtalanságuk kiváltó motívuma a járulékos információból leledzett. A TANÁRNŐ az első benyomás alapján vonja le a konzekvenciát. Ha az első benyomás negatív, az vizsgáztatott örökre kiesik a pikszisből!

Hep”p”. így nevezték, akik ismerték. Higiénia. Esztétika. Pedantéria. Ennek a hármas kritériumnak kellett megfelelni.

Idegenekre nem akarták bízni a lakás rendbetételét. Nehézségek árán szabadságolták magukat és nekiestek a rendrakásnak.

Minden zugot, átforgattak, minden foltot, pöttyöt eltüntettek, amit emberi szem érzékelni tudott. Poharak, tányérok, eszcájg, a napnál is fényesebben ragyogtak.

Elérkezett a nagy nap. Az idegek pattanásig feszültek, csak nagypapa volt nyugodt.

Túlélt már háborút, forradalmat, rendszerváltást, nagymamával ötven év házasságot, csak nem fog ki rajta ez a tanárnőcske, ez a heppes!

Csak ült nyugodtan, kedvenc hintaszékében. Ringatta magát, előre, hátra, előre, hátra.

Nagypapát negyedóránként, hol nyíltan, hol csak úgy sandán átvizslatták, szájában van- e, az a hírhedt műfogsor. Senkinek sem tűnt fel, hogy nagypapa nem méltatlankodik, sőt valami huncut mosoly fickándoztatja ősz bajuszát.

Csengettek! Szinte mindenkit egyszerre rántott fel ültéből. Mintha valami vészjelző vezényelte volna őket a bejárathoz. Hát itt van, hát megjött! A római pápának sem csináltak volna ilyen nagy felhajtást.

Kezét csókolom, jó napot kívánok, csókolom, üdvözlöm, tessék beljebb fáradni, tessék helyet foglalni, ez itt a legkényelmesebb ülőhely, ide parancsoljon, direkt önnek készítettük ide,jó puha párnácskát tettünk bele, megkínálhatjuk valamivel, egy kis sütemény, édes, sós, sajtos, üdítőt, szénsavasat, a nélkülit, rostosat?

Közben nagypapa bajusza egyre jobban fickándozik, persze ezt csak ő érzékeli.

Igen, hát elég elfoglaltak vagyunk, de a gyerekkel azért sokat foglalkozunk, igen mi is arra tanítjuk, tisztaság, háromnegyed egészség, höhöhö, kunc, kunc, kunc, he, he, he, hi, hi, persze fő a pedantéria, a higiénia, az esztétikai érzékletességről nem is beszélve, bla, bla, blabla, blabla.

Juj, de elszaladt az idő, most már mennem kell, nagyon örülök, hogy megismerhettem önöket, biztos nem lesz gond a kis lurkóval, aki ilyen rendkívüli családban nevelkedik, és ilyen csendes, rendes nagypapája van.

A család szívéről hallani vélhető, egyszerre hullnak le az aggodalom sziklái.

A bajuszka már szinte, „chorea Sancti Viti, ballismus”,(Vitus táncot) jár, nagyapó orcáján.

Nagyon örültünk, hogy megismerhettük, reméljük nem lesz semmi gond a lurkóval.

Hepp feláll, pedánsan indulván higiénikusesztétikus otthona felé.

Jaj, hát nem kell, hogy kikísérjenek, úgy is olyan sokat fáradtak miattam, már ismerem a kivezető utat, minden jót!

A távozóra minden otthonmaradt szem, szinte egyszerre, egy pontra szegeződik. Dermedt pozitúrák, dermedt arcok. Aztán minden szem, egyszerre a nagypapa irányába. Senki nem ért semmit.

A nagypapa széles vigyorral jelzi, szájában a fogsor. De akkor kié az a másik, amelyik a távozóban lévő, hátsó fertályába harapva csüng?

Az ige egy időben hagyta el mindannyiuk ajkát. Jézusmária a nagymama!

Most világosodott meg az elmékben, hogy nagypapa, így őrizte meg élete párjának mosolyát, amit oly nagyon szeretett életében. Egy kicsit morbid módon, de hát nagypapa szerette a morbid dolgokat.

Hogy nagypapa mikor csente a heppes feneke alá a nagymama mosolyát soha sem derült ki. Ahogy bezáródott az ajtó a heppes mögött, nagypapa olyan röhögő görcsöt kapott, hogy még a halottszállítók is megjegyezték. Na, a kisöreg boldogan ment a túlvilágra.

    Mondd, ki szárítja fel a mélybe hulló könnyeket

    Ha könnyeid üzenetét, senki sem érti meg

    Egy őszinte mosoly, egy gyengéd kézfogás

    Ha bízhatnék benned, bíznék magamban is

    Talán nem is kellene semmi más

    A gond bánatot terem, a bánat könnyeket

    Könnyeid üzenetét vajon ki érti meg

Az ember azért növekszik naggyá, hogy hordozni bírja léte súlyait

Melyek az évek múlásával, mint önnön árnyéka követik

Mikor kicsinyke gyermek voltál, árnyékod még oly kurtácska volt

Jó anyád öléhez bújtál s ő füledbe suttogón dalolt

Ahogy tisztultak elmédben a képek, úgy veszett ködbe e mesevilág

Mi lesz, ha egyszer ő is elvész, onnan hogy fog vigyázni rád

Az árnyak gondjaiddal nőttek az élet súlya nyomja válladat

Mint egy gyermek kívánod újra, hogy halld a régi dallamot

Versenypályán az új Porsche 911 GT3 RS - videó

Szívet melengető a 450 lóerős erőforrás hangja

A Porsche a többi 911-es után felfrissítette a GT3 RS-t is, amelynek motorházteteje alatt egy 3.8 literes, 450 lóerős erőforrás dolgozik. A bődületes teljesítménynek köszönhetően 4,1 másodperces százas sprintre képes az autó, amely természetesen versenypályán sem vallott szégyent.

Borongós hangulatú LEWIS 51 barátomnak, boldog napsugaras születésnapot kívánok!

 Fiatal volt, huszonkét éves, de még annyinak sem látszott. Épp a kötelező vizsgálatról utazott hazafelé. A villamoson sokan utaztak, ülőhely nem volt. Nem volt sem beteg, rosszullét sem gyötörte. Gömbölyödő pocakját bundakabátja csak sejtetni engedte. Nem is várta, hogy ülőhellyel kínálják, hisz csak néhány megállót kellett megtennie hazáig. Csak ne taszigálták volna minden oldalról. Amúgy is érzékenyebb volt a kelleténél. Biztos az áldott állapot miatt, gondolta. Ezt a néhány megállót, valahogy átvészeli.

Menedékre lelt, gondolataiban, környezete ködbeveszett.

Vajon fiú lesz, vagy kislány? Neki csak az a fontos, hogy egészséges legyen!

Minden féle cikket, meg könyvet elolvasott, a születési rendellenességekről. Esténként imádkozott, hogy minden gyermek egészségesen jöjjön a világra. Nem csak az övé, mindenkié.

Aztán arra gondolt, vajon képes lesz e rá, hogy jó szülő legyen. Igen, megpróbál türelmes, gondoskodó, szerető anyává válni. Majd sokat játszik vele, mesélni, verselni fog neki. Megtanítja minden jóra, amit tud.  Ha nagyobb lesz, majd minden gondját meghallgatja, és segít azokat megoldania. Fonta volna tovább, gondolatai fonalát, de.

De egyszer csak egy durva női hang rántotta vissza a villamos utasterébe.

Mi lenne, ha nem feküdne rám? Először nem is fogta fel, hogy ki a célpontja ennek a bántó hanglövedéknek. Aztán észrevette, hogy gömbölyödő pocakjával súrolja a sértett támadót. Ez volt az ő nagy vétke. Nem szólt, semmit, nem is tudott szólni, mert a megbántottság könnyei már ott sorakoztak, hogy egyenként, aztán párosával, majd tömegesen hulljanak alá, szemeiből. Úgy érezte, hogy fojtogatják a torkát. Hál Istennek leszállhatott a járműről, és hamarosan hazaérhet.

Gyűlölte, ha mások is látják gyöngeségét, de már nem volt mit tenni. Azok a fránya könnyek, csak hulltak megállíthatatlanul. Már nem érdekelte semmi, csak ment előre, érjen haza, minél hamarabb! Hirtelen egy fiatal férfi állt meg vele szemben, és simogató hangon így szólt. Nem szabad sírni kismama, mert a baba megérzi, ha szomorú az édesanyja, és ő is szomorú lesz! Ez a pár szó mindennél jobban esett neki. Bár még egy két kósza könnycsepp végigszánkázott arcán, egy halvány mosoly és egy köszönöm már el tudta hagyni ajkait. Gyönyörű hófehér pelyhekben hullani kezdett a hó.

Használd ki a nyár utolsó hétvégéjét, programokban nem lesz hiány. Akár kulturális, akár gasztrokalandokra vágysz, tippjeink között találsz kedvedre valót.

Vajdahunyadvár

Egy nemzet jövőjét saját hagyományainak ismerete, tisztelete és ápolása is meghatározza. E gondolat jegyében a HÍR-es Íznapokon az olyan különleges, kifejezetten regionális, hagyományosan magyar termékek kapnak főszerepet, mint a különféle ízesítéssel készített kenyérlángos, kürcsi őskalács, rétes, mézeskalácsok, kecskesajtok, gomolyák, csigatészta, lebbencs- és száraztészták, különféle mézfajták, aszalványok, valamint friss gyümölcsök és zöldségek, ízes magyar pálinkák, régi magyar sörök, ürmösborok és gyümölcsitalok.

Ezen a színes és vidám hétvégén mindezen termékeket akár meg is kóstolhatod, sőt egyes specialitások készítése a helyszínen meg is tekinthető.

A múzeum oldalában felállított színpadon olyan változatos produkciókkal várják az érdeklődőket, mint népzene és -tánc, koncert és különféle HÍR-es vetélkedők. Igazi családi programhoz illően a szervezők a kicsikről sem feledkeztek meg. A gyermekek számára vásári bábjáték, mesemondás, játszóház, arcfestés, ugróvár és kézműves-foglalkozások gondoskodnak a tartalmas hétvégi kikapcsolódásról. A múzeum főbejáratával szemben felállított pavilonban hagyományos magyar ételeket kóstolhattok meg.

Időpont: 2009. augusztus 29–30.

Helyszín: a rendezvényt a városligeti Vajdahunyadvár reneszánsz udvarán, a Jáki kápolna és kolostori kerengő melletti területen kereshetik fel az érdeklődő ínyencek.

A rendezvény nyitva tartása:
• szombat: 10–20 óráig,
• vasárnap: 10–18 óráig.
A múzeum nyitva tartása: 10–17 óráig.

Belépőjegyárak:
• általános: 400 Ft,
• kombinált (a múzeumba való belépésre is jogosít): 600 Ft.
• 14 év alatti gyermekek számára a belépés ingyenes!

Információ:
www.mezogazdasagimuzeum.hu »
www.amc.hu »

A négynapos rendezvényen a legkülönbözőbb művészeti ágak képviselői szórakoztatják a vendégeket. A fesztivál idején bio- és hagyományos ételeket, finomságokat vásárolhatunk, a szomjúhozó fesztiválközönséget pedig bioborok és söröskocsi várja. A programokat a kézművesvásár és a kézműves-foglalkozások tovább színesítik.

Ízelítő a programokból

2009. augusztus 27., csütörtök
• 17.00 Fesztiválhívogató utcaszínház a hűvösvölgyi buszvégállomáson
• 19.00 Ünnepi megnyitó, majd a Csík zenekar koncertje
A Csík zenekar 20 éve meghatározó szereplője Magyarország népzenei életének. Koncertműsorában elsősorban magyarországi és erdélyi magyar népdalok, illetve táncmuzsikák hallhatók, de román táncdallamok is szerepelnek. Jegyár: 2000 Ft.

2009. augusztus 28., péntek
• 17.00 Mutatványos vitézek, avagy Lúdas Matyi Toldival kukoriczázik – a Vojtina Bábszínház előadása
• 20.00 Old Boys-koncert (jegyár: 2000 Ft)
• 22.00 Teleszkópos bolygó- és csillagmegfigyelés

2009. augusztus 29., szombat
• 10.00–18.00 Mesekert, Ludibundus – reneszánsz játékpavilon
• Labirintus – ismeretterjesztő játék a természetről
• 15.00 Habók János bűvészmutatványai
• 15.30 A hétszínű búzaszem – Écsi Gyöngyi és Kovács Marcell (Felvidék) gyermekműsora
• 18.30 Dixie-muzsika – Brass on Brass
• 20.00 Paul Portner: Hajmeresztő – bűnügyi társasjáték (jegyár: 2500 Ft)

2009. augusztus 30., vasárnap
• 10.00–18.00 Mesekert
• 12.00 Gólyalábas égimeszelők, gólyalábasbohóc-hajcihő
• 14.30 Tüske papa bioborkóstolója és vetélkedője
• 16.00 Vásári cirkusz – Ládafia Bábszínház
• 17.00 Vérbeli sváb traccsparti a Mondschein zenekarral
• 19.30 Záróhangverseny a máriaremetei Kisboldogasszony-bazilikában (Budapest II. kerület, Templomkert u 1.), műsoron: Haydn, Mozart művei, a hangverseny ingyenes

Időpont: 2009. augusztus 27–30.

Helyszín: Klebelsberg Kultúrkúria, 1028 Budapest, Templom utca 2–10.

Belépőjegyek: a belépőjegyes előadásokra jegyek elővételben kaphatók a Klebelsberg Kultúrkúria információs pultjánál; napközben az előadásokra a helyfoglalás érkezési sorrendben történik.

Bővebb információ: www.kulturkuria.hu »

Gróf Andrássy Gyula

A 19 órakor kezdődő rendezvényen a gróf emigrációs éveiről tart előadást dr. Csorba László történész, valamint válogatást hallhatunk Erzsébet királyné és Andrássy Gyula levelezéséből, Szabó Dóra színésznő – az Erzsébet királyné hasonmásverseny győztese – és Szervét Tibor színész tolmácsolásában. Az idáig szinte ismeretlen iratokból összeállított műsort zenerészletek teszik még érdekesebbé: felhangzanak majd az Andrássy-induló és a Kék Duna-keringő dallamai. Közreműködik Kaján Katalin énekművész és Pribelszki Viktor zongoraművész. Az est folyamán szakvezetéssel tekinthetjük meg a kiállítást.

Belépőjegyek: az információs irodában válthatók.
• Felnőtt: 1500 Ft,
• diák: 800 Ft.

Időpont: 2009. augusztus 29. A kiállítás 2009. szeptember 27-ig látható.

Helyszín: gödöllői királyi kastély

Bővebb információ: www.kiralyikastely.hu »

Boldogan robog a vonat az állomás felé, egyszer csak megszólal egy hang a kerekek alól, mizújs vonat, sínen vagy?

Két gyalogfenyő találkozik :

Mi van testvér,mit lógatod olyan búsan az orrodat?

Ne is kérdezd testvér, ebbe a sok gyaloglásba már  totálisan belefásultam !

Magányos hold, halk dalt dalol a felleg fátylon át

Ezüstös néma víztükörben nézi önmagát

Szólítja, kérleli, kedvesét, szeretsz e úgy

Mint én téged

Nézz, reám kérlek, válaszolj, szeretsz e úgy

Mint én téged

Kacag az éj, ó balga hold, szerelmed kinek ígéred

Hullámon ringó kedvesed, önnön csalóka képed

Magányos hold bús, dalt  dalol a fellegfátylon át

Ezüstös néma víztükörben nézi önmagát

      Dv. 2009. szeptember 12.

                        /A kép: Némethné Fodor Ilona Fényösvény c. alkotása/

Néztem az üres lapokat. Néztem, és gondolataim messze jártak. Vajon mi lesz az írás, amit a jövő fog diktálni. Minden perc, minden óra múlásával, egyre csak íródnak a betűk, szavak, mondatok. Ó nem, már nem álmodozok jobbról, szebbről, csak azért imádkozom, hogy rosszabb ne legyen. Azok az ígéretes, hófehér lapok ne legyenek beszennyezve, csak sima gördülékeny szavakkal legyenek mintázva. „Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem”.

Néhány éve úgy határoztam, elég. Elég a csúnya kisze kusza betűkből összetákolt mondatokból, elég a pecsétes könnyektől elmosódott, szennyes, mocskos lapokból. Én szépen írtam, szépeket, de vagy meglökték a kezemet, vagy csak simán, kéretlenül beletenyereltek a tiszta lapjaimba. Néha próbáltam megtisztogatni, de eredménytelenül. Hiába volt nyitva az írás, csak el kellet volna olvasni, de nem értették meg vagy nem akarták megérteni a lényeget.

Ó igen, volt olyan is, hogy diktálták a szöveget, de én olyat nem akartam írni, hisz a fele sem igaz! Mondtam már, gyűlölöm a hazugságot!  Kell a jó? Nem! Kell a rossz? Kell? Lehet, de nem nekem! A lapok tele lettek mindenféle negatív kifejezéssel. Hazugság, visszaélés, bizalmatlanság, félelem, agresszió, alkohol, pénztelenség, lustaság, követelőzés, önzés, lelki terror, butaság, rosszindulat. Nem én nem ezekkel akartam teleírni a lapokat, és mégis valahogy akaratomon kívül ezekkel lett tele. És a maszatos, könnyes, mocskos krikszkrakszoktól, áttekinthetetlenné vált az egész. Nem ez így nem mehet tovább, ezt nem lehet így csinálni, én szeretem a tiszta követhető értelmes dolgokat. Én nem tudom, és nem is akarom az ilyen írást követni! A kezem is elfáradt a sok javítgatástól, az agyam meg csak zsong a nagy kesze kuszaságtól.

 Nagy lélegzetvétel, és lapozok! Tiszta lapokat akarok, én akarom írni azokat a gyöngybetűket, azokra a szép tiszta lapokra, és senki ne merészelje lökdösni a kezemet! Na, így mindjárt más, még nem az igazi, de a lap tiszta, és senki sem lökdösi a kezemet, csak néha remeg egy kicsit, de legalább saját magától, az az tőlem!